Ártatlanul
Alig néhány télen túl
Az Égiek els? haragja
Szíveket szorongat
Óh, a vihar el?tti csend
Átok reánk!
Itt az Ítéletid?
Átok reánk!
Ha törik, ha szakad szakad az ég
Nyári es?, a hírtelen
Légb?l kapott iszonyat
Jeges t?I belénk marnak
Felelj! Ez hát a végóránk?
Szélsebzetten, egy szabad Ég alatt
Könnybe lábadva, mint fennen a mennyország
Lélekszakadva, a kínok kínját várva
Szentül hittük, elolvadunk
Hisz a Víz az úr
A morajlás átjár, borúlátó lelkünkig ér
Fel, az Égbe kiáltva félelmünk
Szemünk láttára folyók születnek
Az ég torka szakadtából
Átok reánk!
Itt az Ítéletid?
Átok reánk!
Ha törik, ha szakad szakad az ég